| Emlékeink - Galéria |  |
| Avalon ... A fátyol fellebbenti titkát, kibontja lágyan vonalaid finom kontúrját, s Te kilépsz a Fényre. Lelked mezítelen álom az Életről, s most lényed csordultig tölti a Kelyhet, s a Fény Kardjában újjászületik a tűz ereje. Ébredj, jöjj égi papnő! Légy Te a híd, mely világok peremét összefűzi! Szíved a kapu, öled az otthon, kezed az ölelés. Élj, érezz, és érints úgy, hogy tudd, a mindenség léte nyugszik benned, s a Teremtés útja általad válik valóra... Czeizel Beatrix Emlékeink szavakban: 1995-ben szólított meg először ez a varázslatos hely, ami nagyon sokáig a szívemben mélyen dédelgetett szentséggel élt bennem, mint a hazaérkezés gyönyörű élménye egy megálmodott lélekotthon földi szigetén. Az akkori szakrális utazás egy mély déjá vu érzéssel és hihetetlen szinkronicitások finom, Égi jeleivel vezetett bennünket az Istennő birodalmába. Glastonbury, Anglia dél-nyugati részén elhelyezkedő tündérvároska, amelynek szinte minden szegletében gyönyörködni tud, és megpihenhet az ember. Egykor egy olyan virágzó papnői kultúra élt itt, amely az Istennő számtalan arcát idézte meg, és tette élővé ezen a bolygón, a Matriarchátus szeretetet és békességet hozó hétköznapi szakralitásával. Ez ügyben mindenkinek ajánljuk figyelmébe Marion Zimmer Bradley könyvét - The Mists of Avalon - Avalon Ködje, illetve az ennek nyomán készült filmet, melyet sajnos pontatlan fordításban - az „Artúr király és a nők" címmel forgalmaznak Magyarországon. Azonban a patriarchális erők és a keresztény hittérítés erőszakos mozgalma, pogánynak minősítve az ősi vallást, egyfajta illegalitásba kényszerítette követőit. Úgy szól a legenda, hogy az egykor Avalon Szigetének - az Almafák Kertjének - nevezett gyönyörű, papnői világot egy tengerszem, egy tó vette körbe, amelyre egy különös, misztikus erejű köd fátyla ereszkedett le, amelyen csak a beavatott - a belépés misztériumát ismerő - papnő, vagy az Istennő útját tisztelő zarándok juthatott át. Egyébként ez a fátyolfehér köd ma is nagyon gyakran látható az Almafák völgyében hajnalonként, melyet különös, varázslatos fényekkel színeznek át az ébredő Nap sugarai! Azonban eljött egy pont - úgy tartják, hogy az artúri idők végén -, amikor ez a tündérek és manók által őrzött szent sziget végleg eltűnt az emberi szemek elől és visszahúzódott a láthatatlanba. Úgy is mondhatnánk, hogy elhagyta ezt a dimenziósíkot és magasabbra emelkedett, ahová valójában tartozik. Így Glastonbury nem azonos Avalonnal. Avalon ugyanis a fátylon túli papnői világ, amely azóta sem szűnt meg létezni, sőt néhány évtizede újjászületett és élőbb, mint valaha, mert az egykor ott beavatott papnők ma újra élnek, emlékezni kezdtek, és ellenállhatatlan erővel vonzódnak ehhez a szent helyhez. Szívük oltalmával e sziget köré gyülekezve, igyekeznek felébreszteni az Istennő misztériumait, hogy a Szűz, a Nagy Anya és a Barlang Asszonya újra átadhassa üzenetét a világnak. Számunkra ez a gyönyörű, élő kert Lemuria emlékét idézi minden rezdülésében, amelyről sokat írtunk az Átlényegülés Kapujában II című könyvünkben. Sokszor hangolódva ezen a földön, azt éreztük, hogy az egykori végső kataklizma előtt Lemuria papnői előre látták a Templomban őrzött Aranytükör látólencséjén keresztül, hogy mi fog történni otthonukkal. Ezért átérezve az Istennői hagyomány megőrzésének és továbbörökítésének felelősségét, kisebb-nagyobb csoportokban útra keltek a Lemuriai Templom kötelékében élő, beavatott papnői közösségek, hogy a környező kontinenseken, sőt akár a Föld más távoli helyein is megalapítsák azokat a misztérium iskolákat, templomokat, fényszigeteket, amelyeken keresztül az Istennő és a Hold éteri mezejébe visszahúzódott eredeti Templom üzenhet a későbbi korok emberisége számára is. Így jutottak el Észak-Amerikába és építették ki a Shasta-hegy belsején keresztül azt a gyönyörű szellemi átjárót és föld alatti várost, amelynek Lemuriai gyökereit oly sokan felismerték már a világon. Illetve voltak, akiket Dél-Amerikába, Mexikóba, Hawaii-ra, Ausztráliába, Új-Zélandra, Balira küldött az Istennő, és így alapultak meg a kelta kultúra papnői hagyományára épülő közösségek is. Ez Avalon szellemi gyökere, és ezért érinti meg úgy a női lelket a hazaérkezés élménye itt. Még sose láttam más olyan helyet - a Shasta-hegyhez sajnos még csak meditációs úton sikerült eljutnunk -, ahol ennyire élő, valódi és működő lenne a Lemuriai emlék! A szívünk otthon van... S valóban ez a világ eleven ma is, és olyan gyönyörűséggel és gyöngéd erővel szólít meg minket a női szellemi út vállalására, hogy szívünk mindig csordultig telt, amikor erre a szent földre vissza-visszatértünk az évek során. Megható és varázslatos szépségű élmény, amikor az igaz szívű kereső előtt - akinek alázatát, céljait, szándékait előbb gondosan megmérte az Istennő - mégis felnyílik a fátyol, lassan feloldódnak Glastonbury városkájának formái, és az elragadtatás hídján át hazafogad Avalon, a szent sziget, hogy újra tanítson és gyógyítson minket. Sokáig ez a hely a csend és béke szigete volt számomra, ahol olyan közel érezhettem a Földanya dobogását, és a kozmikus, egyetemes Anyai gyöngédség szeretetét, amelyből nagyon sokat tanultam, és amelyben évről-évre folyamatosan mélyülve, mindig egy-egy újabb lélekkinccsel gazdagodva térhettem haza, s a szívem fokozatosan érlelődött a szolgálatban. 1999-ben vettünk részt először a minden évben megrendezésre kerülő Nemzetközi Istennő Fesztiválon, és a Kathy Jones által szervezett belső utazáson Avalon tájai és misztériumai felé. 1995 óta, minden utazás alkalmával ellátogattunk Wiltshire térségébe is, Avebury környékére, ahol az Istennő-kultúra nyomain túl egy nagyon tiszta torok-csakra vortexe működik a bolygónak, és azon keresztül a szakrális geometria kozmikus nyelvén üzennek az Égiek a gabonakörök lenyomatai által. Ezen piktogramok megfejtése egyfajta mediális hangolódás útján mindig is izgalmas felfedezőút, és óriási öröm volt számunkra. Sokszor fogadtunk a gabonakörökben meditálva olyan kódokat, amelyek az elkövetkező periódus tanító és beavató lépéseit hordozták egy, a gabonatáblához lehorgonyzott fénycsomag formájában. S ezeket az üzeneteket a későbbi Hold meditációs esték átéléseiben tettük a részünkké és a csoportjaink számára is elérhetővé... 2003-ban, a tanítványaink felől érkező kéréseknek engedve, végül egy 25 főből álló csoportot vezettünk végig egy mély szakrális körutazáson Glastonbury, Avalon, Avebury és Stonehenge állomásain. Majd pedig 2005-ben egy 13 fős csoportként utaztunk végig ezen a zarándoklaton. Őszintén megvallva, nagyon nehéz érzés volt a korábbi belső megélések csendjéből és hihetetlenül finom, intim párbeszédéből ennyire kifelé figyelve átélni ezt a zarándoklatot - sőt néha látni a helyhez méltatlanul közelítő embereket -, amely korábban olyan volt, mint amikor az ember csendben letérdel egy oltár elé, és csak hallgatja belül a hozzá érkező hangokat - a Föld és az Ég hangjait... A megélt hét szakrális utazás alapján útravalóul el kell mondanunk, hogy Avalon, az Istennő földje egyszerűen megköveteli a maradéktalan őszinteséget, és kíméletlenül leleplezi a hamisságot, az egomotivációt, az önámítást és minden illúziót! Ezen a helyen bizony Valódivá kell válni! Az utazás erre a földre mindig tartogat meglepetéseket, váratlan tanításokat és komoly próbatételeket - ezért nem érdemes turistaként készülődni. Az Istennő útja az Élet szövetében megcsillanó tapasztalás és beavatás perceiben nyílik fel, és válik láthatóvá... Itt is a Szív képességén múlik, hogy feloszlik-e Avalon ködje, és feltűnik-e a fátylon túl az a lélekkincs, amiért elindultunk ide.... Namasté |  |